A csuszka remek példáját mutatja az eszközhasználatnak és az intelligencia megnyilvánulásának: ügyesen épít, raktároz és magot tör. Fenyőfára helyezett B típusú madárodúnkba is beköltözött, majd heteken át tapasztotta sárral kívül-belül, amíg számára komfortossá nem vált.
Az idős fák korhadt részei számos faj szempontjából kiemelkedő jelentőségűek, a faodvakban pedig a gerincesek szinte minden nagyobb csoportjából találunk képviselőt: a hüllőktől a madarakon át az emlősökig. A baglyok számára pedig csak a nagyobb odvak nyújtanak természetes költőhelyet, amelyek csak idős fákban alakulhatnak ki.
Nem erdő, melynek nincs dala, virága,
Mit tavasz nem díszíthet.
A komor fenyves, váltig zöldben állva,
Nem más csak néma díszlet.
Nem suttog a lomb, ág nem hajlik ágra,
A fák élnek maguknak,
Mint emberek közt zordon nagyravágyók
S borongó életuntak.
Logó rajzpályázatunkra beküldött alkotások. Összesen közel 220 alkotás érkezett hozzánk, 10 munkát díjaztunk a gyermek kategóriában, 5-öt a felnőtt kategóriában, valamint lett 10 kategóriagyőztes és 11 különdíjaztott.
A Kárpát-medence gyepjei nem csupán tájképi elemek, hanem évezredek alatt formálódott, különleges értékű élőhelyek, amelyek megőrzése ma már tudatos és felelős gazdálkodást igényel.
Veszélyes, azbesztgyanús hulladékot távolítottunk el parkunkból. A terület előző tulajdonosa építkezési törmeléket helyezett el, ami - mint kiderült - azbesztpala törmeléket, kőzetgyapotszerű és azbesztvakolatra emlékeztető anyagokat, vegyszeres fiolákat tartalmazott.
2018. novemberében úgy döntöttünk, hogy szeretnénk megajándékozni a megyei kórházak gyermekosztályait. Mivel sok olyan gyermek van, aki hosszabb időt tölt kórházi körülmények között, arra gondoltunk, hogy egy kis mesével lepjük meg őket. Egyúttal helyi vállalkozást is szerettünk volna támogatni, ezért esett a választásunk Skolik Ágnes liszói szerző alkotásaira.
A Liszó határában található felhagyott, pusztuló legelő növényfaj felmérése. A terület 2013-ban még viszonylag jó állapotban volt, 2019-re már nagyrészt elfoglalta az invazív kanadai aranyvessző és a fehér akác.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu. A falu mellett egy kis dombon, egy Ősöreg Tölgyfa állott. Ennek a tölgyfának az ágai olyan magasra nyúltak, hogy szinte elérték a napot. Gyökerei pedig olyan mélyre ástak, hogy szinte elérték a Föld magját. Ő volt a falu védelmezője.
Az 1970-es évekig az erdei patások létszámszabályozásának fő eszköze a vadászat volt, azóta azonban számos emberségesebb módszert fejlesztettek ki a számuk csökkentésére. Ez a cikk egy összefoglaló a témában publikált kutatási eredményekről.
Az erdei patások etetése kiváló eszköz a vadászat népszerűsítésére, és növeli az elejthető állatok számát is, miközben segít elfedni a vadászat sötét oldalát. Sajnos ideális terepet nyújt a TBC és más fertőző betegségek átadására is.
A méhek családja rendkívül fajgazdag: világszerte 20- és 30000 közöttire tehető fajszámuk. Európában közel 2100 fajuk él, ebből Magyarországon kb. 700-ra tehető a mézelő méhen kívül előforduló vadméhek fajszáma.
A sárga sásliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus) természetes élőhelyein nagyon megritkult a legelők és kaszálók felhagyása, szakszerűtlen kaszálás és a lakosság általi begyűjtés miatt. Kertekben ma is léteznek régről fennmaradt elszigetelt állományai, amelyek őrzik a már eltűnt természetes populációk genetikai örökségét. Célunk ennek megmentése.
Két érdekes, védett tövényfajt: több pirítógyökeret és egy karéjos vesepáfrányt találtunk az utcánk hegyre vezető részén, az akácos út rézsűjén. Mindkét növény előfordul a Kőszikla-szurdok környezetében is, és mindkét növény védett, ezért semmiképpen ne ássuk ki és ne kaszáljuk le őket.
Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!
"A zord tölgyek sárguló levelei komoran hulltak alá, amíg a szél fel nem kapta és arrébb nem vitte őket. A nemes gesztenyék rozsdásan, a távoli fenyők viszont hol ezüstösen, hol méregzölden csillantak meg, ha a nap rájuk vetette fényét."
A gesztenye már a történelm előtti időkben elterjedt a kontinensen. A görögök is kedvelték és a rómaiak egyik fontos tápláléka volt. Úgy gondolták, hogy az ember számára ott vannak meg az optimális feltételek, ahol megél a gesztenye, ezért az egész Római Birodalom területén szakadatlanul telepítették.
A mai társadalomban növekvő elismerést nyer az a nézet, hogy az állatoknak saját jogon jár erkölcsi figyelem és védelem. Bár még sok a teendő az állatok teljes erkölcsi státuszának elismerésében és védelmében, a tendencia egyértelműen ebbe az irányba mutat.
