Szeretjük a barátságos, szép rovarokat, bánnánk az eltűnésüket, mégis mély szakadék tátong az általunk szépnek tartott környezet és a beporzórovarok között, amelyek egészen más igénnyel bírnak a életterüket illetően.
Ma az ember által lakott területeken tisztaságnak és rendnek kell lennie. Műveletlen pázsitú, vadvirágos területek eltűntek a közparkokból, zöldterületekről, kertekből. Sövénynek ültetett örökzöldek, rózsaágyások, egyhangú pázsit vagy örökzöld talajtakaró növények jellemzik a lakóhelyeinket.
Sok kerti virág alig hasonlít azokra a vadon élő növényekre, amelyekből származik. Virágzó pompájukkal kertjeink ékességei, az új virágformák nemesítése azonban sok beporzó rovar számára elérhetetlenné tette nektárforrásaikat, és egyesek teljesen elveszítették a nektártermelő képességüket. Az egzotikus növények termesztett formái, amelyek virágzásukban sokkal pazarabbak, mint az őshonos vadvirágok szerény kecsességükben, vonzóbbá teszik a kertet, de beporzó rovaraink figyelmen kívül hagyják az idegen szépségeket, és egyértelműen megmutatják, melyik virágot részesítik előnyben: nevezetesen az őshonosakat. Ennek az az oka, hogy a szimbiózis, amely ezeket a rovarokat a tápnövényeikkel összeköti, gyakran olyan szoros, hogy az állatok éhen halnak e növények nélkül.
Vadvirágos rét őshonos fajokkal. Fotó: Pőcze Zsolt.
Noha beporzóink és így elkerülhetetlenül azon vadon élő növények helyzete is, amelyektől függenek, az elmúlt évtizedekben romlott, túlélésük érdekében az állami szervek keveset tesznek vagy az elapadó forrásaik miatt keveset tudnak tenni. Éppen ezért a magánkertek egyre fontosabbá válnak, mint a veszélyeztetett növény- és állatvilág menedékhelyei. Elmúltak már azok az idők, amikor a színes virágú vadon élő növények, mint például a harangvirág, a mezei zsálya vagy különböző bükkönyfélék maguktól megtelepedtek kertünkben. Ha átnézünk a kertünk kerítésén, gyakran kiderül, hogy a környezetünkből már eltűntek. A korábban szinte minden sarkon virágzó vadvirágok annyira megritkultak, hogy magok vagy fiatal növények formájában kell őket megvásárolni.
Számtalan vendéget vonzanak a vadvirágok. Fotó: Pőcze Zsolt.
Mivel a vadon élő virágflóra már nem tud önmagától regenerálódni a korábbi változatosságában, és a beporzó rovaroknak szüksége van rájuk táplálékforrásként, érdemes és tudunk is tenni, hogy ez változzon. Az utóbbi években egyre többet hallani vadvirágos méhlegelőről, a fogalom kezd egyre divatosabbá válni. A sokféle vadvirág színfoltként ragyoghat a kertben a fű között, számos pillangó, méh, poszméh és más rovar kering majd a színes virágtengerben, és talál ott táplálékot és élőhelyet. Sok kis állat és madár is szívesen bújik meg a magas füvek között, ráadásul a színes virágos méhlegelőt könnyebb karbantartani, mint a klasszikus zöld pázsitot. Ahhoz azonban, hogy a vadvirágpompa megvalósuljon a kertben, néhány dologra figyelni kell. Hogyan alakíthatjuk át kertünket egyszerűen méhek és lepkék paradicsomává? Ehhez próbálunk segítséget adni a következőkben.
Az ilyen látvány ma már ritkaság. Fotó: Dirk Liesch.
Mi az a méhlegelő?
A méhlegelőhöz nincs szükség se kerítésre se villanypásztorra, bárhol létrehozható, ahol a méhek táplálékot találnak, beleértve a kertet vagy az erkélyt is. Méhlegelőnek neveznek a méhészek minden olyan növényt, amely különösen nagy mennyiségű táplálékot kínál a méheknek pollen és nektár formájában. Általában azt a területet, ahol sok méhbarát növény nő, a köznyelv is ezzel a kifejezéssel illeti.
A méhlegelő tehát olyan természetbarát terület, ahol különböző méhbarát növények találhatók, amelyek nemcsak a méhek, hanem a legkülönfélébb hasznos rovar számára táplálékot és fészkelőhelyet biztosítanak. A karbantartására fordítandó idő minimális, mert a méhbarát virágos rét célja, hogy engedje a természetet működni. Az általa nyert időt felhasználhatjuk arra, hogy megfigyeljük, mi történik a méhlegelőn.
A sárga virágok különösen vonzóak. Fotó: Pőcze Zsolt.
A méhlegelő előnyei
Milyen előnyei vannak a méhlegelő létrehozásának? A méhtápláló cserjék ültetése vagy lágyszárú növények vetése nemcsak a méhekre gyakorol pozitív hatást. Mi is profitálhatunk a méhlegelők csodálatos díszítőértékéből, mivel a virágok látványa és illata minden ember számára felüdülést jelenthet a hétköznapok sodrásában. Ráadásul aligha van könnyebb gondozású terület, mint a virágzó évelőkkel és nyári virágokkal teli természetközeli kert. Létrehozásuk után évente egyszer vagy kétszer kell kaszálnunk és szükség esetén öntöznünk.
Tipp: A növény kifakult virágainak vagy elszáradt részeinek levágása nem kötelező, sőt. Ha magára hagyjuk a területet,(kisebb kertekben) ez még inkább előnyös az őshonos rovarok számára, mivel az üreges szárak fészkelőhelyként vagy építőanyagként szolgálhatnak, a beérett virágmagoknak pedig a kertbe látogató madarak is örülnek. Arra azért figyeljünk, hogy özönnövények (kanadai és magas aranyvessző,selyemkóró stb.) ne telepedjenek meg a kertünkben!
Az első táplálékforrások. Fotó: Dirk Liesch.
A méhlegelő létrehozásának a következő előnyei vannak:
- Alacsony karbantartási ráfordítás
- Lehetővé teszi a természet izgalmas megfigyelését kicsiknek és nagyoknak
- Magas díszítőérték egész évben
- Hasznos rovarok élőhelye, amely megvédheti kert növényeit a kártevőktől
- Nemcsak a méheket vonzza, hanem a madarakat és más rovarokat is
A varjúháj kiváló választás sziklakertbe. Fotó: Dirk Liesch.
Megfelelő magvak a méhlegelőhöz
A kereskedelemben kaphatók kész magkeverékek, amelyek megkönnyítik a vadvirágos méhlegelő létrehozását, bár ezek a keverékek sokszor csalódást okoznak mivel gyakran nem őshonos virágok magját is tartalmazzák, amelyek hamar kivesznek az idegen környezetben,vagy a virágok színes változatossága helyett csak pázsitfűféléket tartalmaznak nagyobb mennyiségben. A legjobb megoldás az ha a környezetünkben élő növényekről magunk gyűjtünk be magot, de ha erre nincs lehetőségünk akkor csak őshonos vadvirágokat tartalmazó magkeveréket vásároljunk. Kis szerencsével a növényeink újra magot vetnek, így a méhlegelő még sok éven át vonzó marad.
A méhlegelőnek szánt magkeverék jellemzői:
- sokféle növény magját tartalmazza, amelyek különböző virágtípusokat és virágzási időt fednek le
- kiváló minőségű, csirázókepés magvakat tartalmaz
- mellékelik hozzá a helyes alkalmazásra és gondozásra vonatkozó utasításokat
- csak őshonos vadvirágok magjait tartalmazza
A vadvirágok nemcsak 10 cm-re nőnek. Egy fajgazdag rét egészen nyár végéig folyamatosan virít. Fotó: Pőcze Zsolt.
Hozzunk létre egy méhlegelőt!
Melyik hely alkalmas virágos rétnek?
Virágos rétnek ideális a napfényes, viszonylag száraz és tápanyagszegény talajú terület. Mivel a legtöbb virág érzékeny a taposásra, a méhlegelőn nagyon keveset, vagy jobb esetben egyáltalán nem szabad sétálni. A legtöbb virág ha letaposták csak nagy nehezen regenerálódik. A méhlegelő vetésének ideális ideje március és május között van, de a fagyra nem érzékeny növények magvait már ősszel is elvethetjük.
A kerti sarkantyúkának gasztronómiai haszna is van. Fotó: Dirk Liesch.
Méhlegelő létrehozásának lépései:
- Dolgozzuk meg a talajt. A virágkeverék elvetése előtt először elő kell készíteni a talajt. A virágos rétbe nem integrálható meglévő növényzetet eltávolítjuk A tömörödött talajt meg kell lazítani, mert lazának és morzsalékosnak kell lennie. Lazább talajok esetén elég lehet gereblyével simára gereblyézni a talajfelszínt.
- Néhány napig pihentessük a megművelt területet.
- Most, hogy a talajt előkészítettük, kezdődhet a vetés. Ha a magot homokkal keverjük az lehetővé teszi a magvak egyenletesebb eloszlását, és az üres helyek is könnyebben láthatóvá válnak. A magokat igyekezzünk vékonyan elszórni, hogy laza szerkezetű növényzet jöjjön létre ami így lehetőséget kínál újabb fajok megtelepedésének is.
- Gereblyézzük be a magokat a talajba. Vetés után a magokat néhány milliméter mélyen a talajba gereblyézzük. A magokat nem szabad túl mélyen a földbe ültetni, mivel sok vadvirág magja a napfényen csírázik.
- Tapossuk meg egy kicsit a földet és alaposan öntözzük meg az elültetett magjainkat.
- Ápolás: Rendszeres öntözés szükséges a mag kikeléséig hosszú száraz időszakok alatt. Körülbelül 2–4 hét elteltével méhlegelőnk normál körülmények között csírázik, 8-10 hét után csodálhatjuk meg az első virágokat. Mivel az elvetett magvak egynyáriak vagy évelők, a méhlegelő összetétele az évek során változni fog: egyes növények magot vetnek, az évelők nagyobbra nőnek, és esetleg az egyik vagy másik vadon élő növény is megjelenhet a területen.Nagyobb területet évente maximum kétszer kell kaszálni: júniusban és augusztusban vagy szeptemberben, kisebb területnél ez elhagyható.Figyeljünk arra hogy legyen mindig olyan rész ami virágzik,hogy a különböző időben érő magoknak legyen lehetőségük beérni!
Tipp: A legtöbb méhfaj inkább meleg, napos helyen él, ezért a terület kiválasztásánál ezt vegyük figyelembe!
A téltemető is a korai csemegék közé tartozik. Fotó: Dirk Liesch.
Méhlegelő télen
Az év végéhez közeledve a méhlegelő lassan elszárad. Ha lehet hagyjunk meg télre néhány szárat és/vagy beérett magfejet. Ezek számos rovar és kisemlős számára szolgálnak téli szállásként. Ezenkívül egyes egynyári növények csak a tél után bocsátják ki magjaikat. Hogy minél több mag keljen ki a következő évben, jobb ha csak tavasszal vágjuk le az elszáradt növényzetet. A tavaszi kaszáláskor érdemes a nyesedéket erőteljesen felrázni, hogy kiszabaduljon az esetleg még benne lévő mag.
Hagyjuk őket magot érlelni! Fotó: Pőcze Zsolt.
Mi az a méhitató?
Bizony, nem csak mi, a méhek is szomjaznak ha nem jutnak vízhez. Bár keresnek maguknak vízgyűjtő helyet, segítsünk nekik méhitatóval! Ez különösen hasznos a nagyvárosokban, ahol a méhek csak kevés természetes vízforrást találnak.
A házi méh és a vadméhek barátságosak, és csak fenyegetés esetén csípnek, ennek ellenére tanácsos bizonyos távolságra elhelyezni az itatókat. Ne helyezzük őket a kerti játszóeszközök közelébe! Ideális helye lehet egy virágágyás vagy más méhbarát növény mellett. A méhek a napos, meleg és szélcsendes helyet szeretik a legjobban.
A méhitatóhoz nem kell nagy kert, akár az erkélyen is létesíthetünk egyet!
A méhek nem tudnak úszni, ezért enyhén lejtős hozzáférést kell biztosítani a vízhez. Az ágak és kövek különösen alkalmasak erre. De a lebegő anyagok, például az apró fadarabok vagy parafa is jó leszállóhelyek a méheknek. Ha az edényed kicsit nagyobb, építhetsz egy mini szigetet kavicsból, homokból vagy kéregtakarásból a méhek számára.
Egy szomjas vendég. Fotó: Siamesepuppy.
Tippek:
- A víz ne legyen túl hideg. A legjobb ha esővizet használunk. Ha ez nem lehetséges, olyan csapvizet használjunk amit legalább egy napig állni hagyunk.
- Tartsuk szemmel a víz mennyiségét. Ha az itató kiürült, a méhek nem jönnek vissza olyan gyorsan.
- Az állatok, levelek és egyéb környezeti hatások szennyezhetik a vizet, ezért érdemes rendszeresen cserélni. Az esővizet még egy kicsit gyakrabban is, mert gyorsabban szennyeződik
- Ügyeljünk arra, hogy a méhitatóban ne legyen semmi, ami nem oda való. Például elhullott állatok, éles tárgyak vagy maradékok. De rendszeresen el kell távolítani azokat a fadarabokat is, amelyek egy ideje a vályúban voltak, és cseréljük ki őket újakra.
Hozzunk létre egy méhbarát erkélyt vagy teraszt!
Ha nincs kertünk, de szeretnénk tenni valamit a méhek és más rovarok érdekében megtehetjük, ha méhbaráttá tesszük erkélyünket. Méhlegelőnek nemcsak a mezei vadvirágok alkalmasak. Sok más növény is van, amelyeket a méhek kedvelnek és cserépbe vagy virágládába ültethetünk. Az erkélyen történő ültetésnél fontos, hogy a méhlegelő szélvédett helyen legyen!
Méhbarát növények az erkélyre
Rengeteg balkon- és gyógynövény található, amelyek alkalmasak táplálékforrásként. Ha a következő növények közül választunk cserépbe, virágládákba, függőkosarakba igazi csemegével kedveskedünk a beporzóknak.
- Fűszernövények és gyógynövények: zsályafélék, citromfű, oregáno, kakukkfű, macskamenta, cickafark, levendula, cikória, izsóp, borsikafű, rozmaring
- Dísznövények: díszhagyma, borágó, lángvirág, őszirózsa, lepkevirág, gyűszűvirág, alacsony dísznapraforgó, lobélia, klemátiszok, varjúhájfélék, kukacvirág, hangafélék
A levendula az egyik legjobb választás kertbe, teraszra. Fotó: Dirk Liesch.
Nem méhbarát növények
Miért nem hasznos minden egyes virágzó növény a méheknek?
Vannak növények, amelyek természetüknél fogva nem hasznosíthatóak bizonyos méhfajoknak. Vannak olyan növények is, amelyeknek nincs szükségük méhekre a beporzáshoz, mert a szélbeporzásúak (pázsitfűfélék). Ezek nem biztosítanak táplálékot a méheknek. Egyes virágok kelyhei olyan mélyek, hogy sok méhfaj nem éri el a nektárt. A virágokban található nektárforrást nyaló-szívó szájszervükkel szívják ki. Ennek a szájszervnek a hossza fajspecifikus, hossza a néhány milliméterestől a több mint két centiméteresig terjed.
Egy a méhek számára érdektelen csoport a hibrid növények. A hibridek olyan növények, amelyek keresztezésből származnak, és gyakran alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak nektárt vagy virágport.
És ott vannak a telt virágú növények: ezek lehetnek természetesek vagy speciálisan ember által nemesítettek. Bár a dupla virágok gyönyörűek, és illatukkal még a méheket is vonzhatják, egyáltalán nem tartalmaznak táplálékot a kis rovarok számára.
A következőkben felsorolunk tíz olyan növényt (virágot, cserjét és fát) amely méhlegelőként értéktelen.
Aranycserje (Forsythia), a köznyelv helytelenül aranyesőnek hívja.
Az aranyeső az egyik legismertebb méhrémálom. Az élénksárga virágú növény már márciusban megmutatja számos apró virágát, és igazán szemet gyönyörködtető a kertben. Az aranycserje azonban az ember által tenyésztett hibridek közé tartozik, virágai sem pollent, sem nektárt nem termelnek, ezért a méhek számára teljesen használhatatlanok.
Tipp: Az aranycserjének van néhány virágport termelő fajtája. (pl. "Beatrix Farrand" fajta)
Aranycserje, az igazi méhrémálom. Fotó: J. Opiola.
Alternatíva lehet a szintén sárga virágú, őshonos cserjénk, a húsos som (Cornus mas).
Az egyik legkorábban virágzó őshonos cserje. Fotó: Zell.
Muskátlik
A muskátli a méhek, és általánosságban a rovarok között sem népszerű. Kivétel a kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) amely kolibriként repked a muskátli körül.
A muskátli a nyári klasszikus erkélyvirágok közé tartozik, és élénk színű virágaival nyűgöz le. Kettős virágai azonban csak az emberek körében népszerűek. A méhek nem tudnak mit kezdeni vele, mert nem férnek hozzá a kevés nektárhoz és a virágporhoz.
Alternatíva: A kerti sarkantyúka dekoratív virágokkal rendelkezik, könnyen kiültethető az erkélyre, és nem csak a méhek táplálékaként szolgálhat, virágai az ember számára is ehetők!
A muskátli szép virágú, de a rovarok számára értéktelen. Fotó: Konevi.
Tuják
A tujának nevezett örökzöldek (nyugati életfa vagy a keleti életfa) kevés gondozást igényelnek, és a fagy sem károsítja őket. Ezért sokan választják a sövénynövénynek. Szélbeporzással szaporodik, ezáltal az életfa az egyik legnépszerűbb, de egyben az egyik legkevésbé méhbarát növény a házikertben.
Tipp: Ha sövényt ültetünk, előtte tájékozódjunk az erre a célra alkalmas méhbarát cserjékről. A méhek körében népszerű a galagonya, amelyből remek áthatolhatatlan sövényt alakíthatunk ki.
Magnólia (liliomfa)
A magnólia (sokan helytelenül tulipánfának nevezik) álomszép fehér és rózsaszín virágaival a szemnek, kevésbé a méheknek. Tudtad, hogy a magnóliákat különböző bogarak porozzák be? Nagyon kevés nektárt termelnek, ezért a méhek számára kevés értéket képviselnek.
Orgona
Az orgona szépnek tűnhet, de a méhek számára haszontalan.
Bár az orgona pompásan néz ki, illatos és számos virága van, a méhek számára nem jelent táplálékforrást. A nemesített fajták alig tartalmaznak nektárt ezért ne ültessük méhbarát kertbe.
Alternatíva a nyári orgona (Buddleia) valamely fajtája.
Nyári orgona, lepkék nagy kedvence. Fotó: Wiandt Gábor.
Kerti bazsarózsa (Paeonia)
Sok hobbikertész szereti a bazsarózsát csodálatos illatos telt virágai miatt. De a méhek számára a dupla virágú példányok nem nyújtanak táplálékot.
Tipp: Ha mindenáron ilyet szeretnénk a kertünkbe, ültessünk szimpla virágú pünkösdi rózsát, az is nagyon szép és még a méhek is örülni fognak neki.
Tulipán
A tulipán az első virágok közé tartozik, amelyek tavasszal színt hoz a kertbe. A klasszikus kerti tulipán azonban kevés nektárt és virágport kínál a méheknek.
Alternatíva: a vad tulipánt (botanikai tulipán) jobban kedvelik a méhek, mint a kerti tulipánokat.A botanikai tulipánokra jellemző, hogy az egész növény, és a virág is kisebb, mint a nemesített kerti tulipánok, és korábban virágoznak A korai virágzók, például a kerti sáfrány (Crocus) vagy a fürtös gyöngyike (Muscari) valamely fajtája szintén megfelelő.
A vadtulipán is lehet szép. Fotó: Dirk Liesch.
Rózsák
Bár a rózsát gyakran a virágok királynőjeként emlegetik, és bódító illatukkal sok embert elcsábítanak, a méheket különösen nem érdeklik a termesztett rózsák. Ha nem szeretnénk rózsát nélkülözni a kertben, ültessünk szimpla virágú rózsa fajtát vagy vadrózsát. Ezek romantikus hangulatot árasztanak, és egyetlen viráguknak köszönhetően elegendő nektárt és virágport kínálnak a méheknek.
Tipp: Elvileg minden virágnál érdemes a nemesített fajták helyett régi fajtákat használni.
A szimplavirágú rózsán nem éheznek rovarbarátaink. Fotó: Salycina.
Hortenzia
A hortenzia nem érdekes a méhek számára. A hortenzia is azon növények közé tartozik, amelyek pompás virágruhát viselnek, de a méhek semmi hasznát nem veszik. A termesztett hortenzia gyakran ivartalan, és ezért érdektelen a beporzók, például a méhek számára. Ez a növény jó példája annak, hogy a szép virágok nem mindig jelentenek értéket a rovaroknak..
Vöröshere (Trifolium pratense)
A vöröshere csak korlátozott mértékben tartozik a méhbarát növények közé. Sok vadméhfaj létezik, amelyek rövid szájszervük miatt nem érik el a nektárt a hosszú virágok belsejében. Elsősorban a poszméhek számára jelent nektárforrást.
Alternatív megoldás a fehér here (Trifolium repens) amelynek nektárjához és virágporához már a háziméh is jól hozzáfér.
Méhbarát fák és cserjék a kertben
A méhbarát fákra, cserjékre mindenekelőtt az jellemző, hogy virágaik nektárban és pollenben gazdagok. Virágaik szélesek és nyitottak, így a méhek könnyen hozzájuthatnak az éltető táplálékhoz. Fontos, hogy kertünk méhbarát cserjéi az év különböző időszakaiban virágozzanak – így a méhek tavasztól őszig táplálkozhatnak. A virágos növények különösen fontosak a nyár végén és ősszel, mivel a méhek ilyenkor nem találnak elegendő táplálékot.
Hadd ajánlunk (a teljesség igénye nélkül) cserjéket és fákat a méhbarát kert hez: korán virágzó kat, nyáriakat és későn virágzó kat is.
Mogyoró (Corylus): korai virágzó, gazdag pollen forrás.
A mogyoróbokor a méhek tavaszi virágporának egyik legfontosabb forrása. A virágpor fehérjében gazdag, így az utódok etetésére kiváló az évnek e kritikus időszakában. Szélporozta növényeknek nem kínál nektárt.
Hanga vagy alpesi erika (Erica carnea): korai virágzó, gazdag nektárforrás, mérsékelt pollenforrás.
Az örökzöld alpesi erika vagy téli hanga a törpe cserjék közé tartozik, és csak 30 centiméter magasra nő meg. Januártól virágzik, és a téli hibernáció után táplálékforrást kereső méheknek fontos korai táplálékot jelent. Rózsaszín vagy fehér színű virágaival életet hoz a téli kertbe.
A melegebb téli napokon nyújt táplálékot a korán ébredő méhek számára az alpesi erika. Fotó: Budai Arborétum.
Húsos som (Cornus mas): korai virágzó, gazdag nektárforrás, mérsékelt pollenforrás.
A húsos som már február végén elkezd virágozni finom sárga ernyős virágzatával, és gazdag nektárkészletével vonzza az éhes méheket. Nyár végén érő piros terméseik madarak és más állatok táplálékul szolgálnak, de az ember számára is ehető. Rendszeresen nyírva kerti sövényként is használható.
Fűzfafélék (Salix): március-áprilisban virágzó, magas nektár, nagyon gazdag pollenforrások.
A fűz barkavirágzata a méhek egyik első táplálékforrása tavasszal. A fűzfák már márciusban elkezdenek virágozni, így a méhek egyik első tavaszi táplálékforrásául szolgálnak. Sok különböző fűzfaj létezik, amelyek mérete és alakja nagyon eltérő. A kecskefűz (Salix caprea) különösen gazdag nektárban és pollenben.
Mivel ez a méhek egyik első táplálékforrása, február elejétől április végéig a fűz ágainak levágása tilos!
Almafa (Malus): április-májusban virágzó, nagyon magas nektár-és pollenforrás.
Az almafa egy ellenállhatatlan méhmágnes. Virágai különösen gazdagok pollenben és nektárban. Ezen felül olyan gyümölccsel látja el tulajdonosát, amely tárolható, vagy azonnal finom almás rétessé alakítható. Az almafán kívül persze a többi gyümölcsfa is jó választás lehet.
Szeder- és málna (Rubus): nyári virágzó, nagyon gazdag nektár- és pollenforrás.
A szeder a szép virágaival nemcsak a méheket és más jótékony rovarokat vonzza, hanem masszív sövényt is biztosít, és ízletes bogyókat hoz. Már májusban virágoznak.
A málnabokor sem hiányozhat a méhbarát kertből. A málnabokrok virágai gazdag táplálékforrást jelentenek a méhek számára. A legméhbarátabb cserje a kertünkben a málnabokor!
A szeder önmagában is mutatós virága. Fotó: Tony Wills.
Törökrózsa vagy hibiszkusz (Hibiscus syriacus): nyáron virágzó, kevés nektár, gazdag pollenforrás.
Gyönyörű nagy virágú cserje amely július elejétől szeptember végéig gyönyörködtet embereket és méheket. A kisebb cserjék közé tartozik, másfél és három méter közötti magasra nőhet. Bár a nektárkészlete viszonylag kicsi, ezt gazdag pollenkészletével és a hosszú virágzási időszakkal pótolja!
Vadszőlő (Parthenocissus): nyáron virágzó, magas nektár-,nagyon magas pollenforrás.
Kétféle vadszőlőt ültethetünk:az egyik a tapadókorongos vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata) amely tapadókorongjaival sík falfelületen több méter magasba is kúszhat,a másik a kacsos vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia) amely mint neve mutatja kacsokkal kapaszkodik fel különböző rácsokra vagy kerítésekre.Mindkettőnek sárgás-fehér virágai vannak melyek nyáron nyílnak és remek táplálékot kínálnak a méheknek,rovaroknak.
Kékszakáll (Caryopteris): ősszel virágzó, nagyon gazdag nektár és pollenforrás.
A kékszakáll félcserje, amely körülbelül egy méter magasra nő. Nem túl kényes, alapvetően szárazságtűrő növény, napos, laza talajú helyeket kedvel. Augusztustól szeptemberig kék virágdíszben pompázik, és vonzza a méheket és más rovarokat. Ültethető szabadba vagy virágládába a teraszon vagy az erkélyen.
A szeptemberben virágzó kékszakáll a méhek egyik nagy kedvence. Fotó: Dalgial.
Borostyán (Hedera helix): ősszel virágzó, gazdag nektár-és pollenforrás
A félgömbben elhelyezkedő, nem feltűnő virágai nagy számban virágoznak, és sok nektárt és virágport tartalmaznak a vadon élő méhek számára, de számos pillangó is megfigyelhető rajtuk. Főleg tél előtt a növény virága kedvelt táplálékforrása mindenféle rovarnak. A borostyán virágai már augusztus végén virágozni kezdenek, és a virágzás gyakran egész ősszel eltart.
A borostyán virágai ősszel nyílnak, termései tél végén fontos táplálékai a madaraknak. Fotó: Wiandt Gábot.
A borostyán talán a legismertebb futónövény, legtöbbször árnyékos vagy félárnyékos helyen találkozunk vele, olyan helyen ahol egyéb dísznövény nem érzi jól magát. A borostyán nemcsak fákra hanem házfalakra vagy kerítésre is felfut. Bár vannak akik nagyon nem kedvelik ezt a növényt, ha megfelelően gondozzuk és nem hagyjuk korlátlanul elburjánzani (pl. borostyánpanel használatával) szép dísze lehet a kertnek.
Írta: Répás Balázs