A sárga sásliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus) természetes élőhelyein nagyon megritkult a legelők és kaszálók felhagyása, szakszerűtlen kaszálás és a lakosság általi begyűjtés miatt. Kertekben ma is léteznek régről fennmaradt elszigetelt állományai, amelyek őrzik a már eltűnt természetes populációk genetikai örökségét. Célunk ennek megmentése.

Úgy gondoljuk, hogy kutatási és génmegőrzési célból érdemes lenne a virágoskertekben fennmaradt, sárga sásliliom egyedek begyűjtése és belőlük egy genetikailag diverz, szaporodóképes populáció létrehozása, és ellenőrzött körülmények között végzett tudományos vizsgálata, ha pedig a kutatások alapján alkalmas lesz rá a populáció, a visszatelepítése új természetközeli élőhelyekre.

Sárga sásliliom egy nagybakónaki kertben

1. Bevezető

A sárga sásliliom Ázsiában őshonos. [2] (Más források szerint Európában is [1]). Dekoratív megjelenése miatt 200 éve kerti dísznövény is. Eurázsiai flóraelem, hazánkban a Bakony, Bakonyalja, Keszthelyi-hegység, Vasi-dombvidék, Vend-vidék, Őrség, Hetés, Göcsej, Belső-Somogy, Dráva-sík vidékein fordul elő természetes körülmények között. Rokonaitól jól elkülöníthető. Élőhelyei a tápanyagban gazdag nedves helyek, láprétek, magaskórós társulások, völgyek patakmenti ligetei, cseres tölgyesek szegélye. Régebben gyakoribb volt, mára megritkult, mindössze néhány hazai populáció maradt. [1] [3] [4]

A virágoskertekben azonban gyakorinak mondható. A kertekben található egyedeket valószínűleg a természetes közegből gyűjtötték be és főleg vegetatív szaporítással terjesztették őket, ami azt feltételezi, hogy a genotípusuk nagyjából változatlan maradt, vagy alig változott. A kertek tehát olyan egyedeket őriznek, amelyek már eltűnt rermészetes populációk genetikai anyagát őrzik.

Sárga sásliliom kertben (bal oldali kép) és a természetben (jobb oldali kép).

Jelen kutatási terv fő tárgya a kertekben megőrzött változatos sárga sásliliom genetikai információ összegyűjtése, egyesítése és megőrzése újonnan létrehozott, genetikailag változatos populációk formájában.

Kutatási témánk tárgyát képezi továbbá a virágoskertekből gyűjtött sásliliomok fenotípusának, külső jellemzőinek statisztikai vizsgálata, ami lehetővé tenné az összehasonlítást a természetes populációkkal.

2. Általános jellemzés és háttérinformációk

2.1. A faj természetvédelmi helyzete

Degen Árpád már 1905-ben javasolta védelemre, de csak 1982-ben nyilvánították védetté. Jelenleg fokozottan védett. Eszmei értéke: 100 000 Ft.

2.2. A faj morfológiai leírása

A sárga sásliliom 50-100 cm magas évelő, rizómás, egyszikű növény. Levelei hosszúak, tőállóak, világoszöldek, szálasak, 20-70 cm hosszúak és 1-2 cm szélesek, közepükön kiemelkedő gerinc húzódik végig, ép szélűek és erezetük párhuzamos. Virágai citromsárgák, 8-10 virágú forgókban, tőkocsányon fejlődnek, kellemes, narancsra emlékeztető illatúak. A virág 6 db. leple az alsó részükön összenőttek. Május-július között virágzik. A virágok délután nyílnak ki, éjjel is így maradnak és egy-három nap után elhervadnak; ezután új virág váltja őket a virágzatban. Termése 2–4 cm hosszú, 1-1,5 cm átmérőjű, háromosztatú toktermés. Kerek, fényes, fekete magvai 3–5 mm-esek. [1] [3] [4]

A rokon fajoktól a következő jegyek alapján különböztethető meg:

• citromsárga (néha narancssárgás), jellegzetes alakú szirmok
• virágzás május-július között
• a virágok délután nyílnak ki és éjjel is nyitva maradnak
• 50-100 cm magasság
• terjeszkedés föld alatti hajtásokkal
• intenzív édeskés illat

2.3. A faj rendszertani helyzete

A sásliliom (Hemerocallis) a sásliliomformák (Hemerocallidoideae) alcsaládjába és a fűfafélék családjába tartozó növénynemzetség, amely kb. 18 fajt számlál (a fajok pontos száma vita tárgyát képezi). Az egyes fajoknak számos változata létezik, amelyekről Dr. Jürg Plodeck sásliliomok evolúciójáról szóló cikkében [2] részletes leírások olvashatók. A feltételezések szerint a növénynemzetség egy olyan populációból fejlődhetett ki, amely a leginkább a H. hakuunensis sásliliom fajra hasonlíthatott.

Az evolúciós folyamatok során az eredeti hemerocallis populáció alapvetően két irányba kezdett fejlődni: létrejött az éjszaka is virágzó, illatos és citromsárga virágú csoport (citrina-lilioasphodelus), és a nappal virágzó, enyhén illatos, narancssárga virágú csoport (middendorfii-multiflora-fulva). Ezt követően az egyes fejlődési vonalak további ágakra szakadtak, létrejöttek mintás, középen sötétebb szirmú változatok. A fulva csoport valószínűleg a narancssárga middendorfii-multiflora ágról vált le. [2]

A sásliliomok evolúciója [2]

A sásliliomok feltételezett evolúciós fája [2]:

• Hemerocallis
  • Citrina-Lilioasphodelus
    • Lilioasphodelus
      • citromsárga virág, éjszakai nyílás, hosszabb virágzási idő, illat, késő tavaszi virágzás
      • jellemző fajok:
        • H. liloasphodelus
        • H. minor
        • H. yezoensis
    • Citrina
      • citromsárga virág, éjszakai nyílás, hosszabb virágzási idő, illat, nyári virágzás
      • jellemző fajok:
        • H. altissima
        • H. citrina
        • H. citrina var. vespertina
        • H. thunbergii
  • Middendorfii-multiflora-fulva
    • Fulva
      • narancs, rózsaszín v. piros virág, nappali nyílás, nincs illat, nyári vagy őszi virágzás, körkörös színes szirom mintázat, tarackos tő
      • jellemző fajok:
        • H. fulva és klónjai
        • H. littorea
        • H. sempervirens
    • Middendorfii-multiflora
      • Middendorfii
        
        • narancssárga virág, nappali nyílás, enyhe illat, késő tavaszi virágzás, csomós tő, keskeny virág
        • jellemző fajok:
          • H. dumortieri
          • H. esculenta
          • H. exaltata
          • H. forrestii
          • H. graminea
          • H. major
          • H. middendorffii
          • H. nana
          • H. taeanensis
      • Multiflora
        
        • narancssárga virág, nappali nyílás, nincs illat, nyári virágzás, csomós tő
        • jellemző fajok:
          • H. hakuunensis
          • H. hongdoensis
          • H. multiflora
          • H. plicata

2.4. A faj ökológiai igényei, élőhelyének jellegzetességei

A sárga sásliliom elsősorban a magaskórós társulások növénye. Előfordul erdőkben, cserjésekben, rétek, gyepek és lejtők a völgyek mentén, 100-2000 méter tengerfeletti magasságban. Vízigényes, fénykedvelő, de a félárnyékot is tűri. Erősebb árnyékoltság esetén nem virágzik, így nem képes szaporodni és hosszú távon fennmaradni. Kedveli a tápanyagdús, nedves, 6-7 pH-értékű talajt.

2.5. A faj elterjedése

A faj eredeti elterjedése nem ismert pontosan, mert - kedvelt kerti növény lévén (ázsiában bimbóit főzve fogyasztják) - számos helyre betelepítették és meghonosodott. Abban a források egyetértenek, hogy Kínában és valószínűleg Koreában is őshonos. Az [1] [3] és [4] források szerint Európában és hazánkban is őshonos, ezzel szemben Dr. Jürg Plodeck [2] szerint Európába az ember telepítette be és honosította meg. Dr. Kovács J. Attila szerint a sárga sásliliomot Clusius, a neves polihisztor 1579-ben már megtalálta, a mai Burgenland területén a Pónici-réten. [7] Észak-amerikában biztosan nem volt őshonos.

Jelenleg természetes körülmények között a következő helyeken található meg: Oroszország, Japán, Koreai-félsziget, Észak-Kína, Mongólia és Európában (Északkelet-Olaszország, Ausztria, Németország, Dánia, Svédország, Észtország, Belgium, Franciaország, Spanyolország, Csehország, Románia, Albánia, Ukrajna, Szlovákia, Egyesült Királyság), illetve Észak-Amerikában.

2.6. A faj hazai állományainak jellemzése

A sárga sásliliomnak jelenleg hazánkban csak az Őrségben, Somogyban, a Bakonyban vannak természetes állományai, Duna túlsó oldaláról, sőt egész Romániából hiányzik Az élőhelyéből adódóan együtt él többek között a szintén védett zergeboglárral, szibériai nőszirommal, kornistárniccsal, kenyérbélcickafarkkal. [5] Hazánkban egészen kicsi populációi maradtak fenn, ezek közül a legjelentősebbek és legismertebbek a következők.

• Nárai sárgaliliomos rét: Szombathely határában, erdőkkel körülvett, helyi természetvédelmi területté nyilvánított rét, a Zsidu-rét. Itt él a sárga sásliliom egyik legnagyobb hazai állománya, amelyet Kovács J. Attila és Takács Béla írt le részletesen 1994-ben a Kanitzia botanikai folyóiratban. [6] Egy 2013-ban végzett felmérés szerint félő volt, hogy elpusztul az élőhely, de amióta 2018-ban az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága vette gondozásba, sokat javult az állapota.
• Veleméri sárgaliliom tanösvény: az Őrségben található, Veleméren, Gödörházán és Magyarszombatfán végigvezető kb. 6 km-es hosszú tanút. Az itt található, államilag védett, sárga sásliliomot és szibériai nőszirmot rejtő réteket az Őrségi Nemzeti Park kezeli.
• Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet: a belső-somogyi térségben mocsárrétek szélein fordul elő a sárga sásliliom.

A természetes élőhelyekkel ellentétben a sárga sásliliom a virágos kertekben viszonylag gyakori, szinte minden dinántúli településen előfordul. Még a kisebb zalai falvakban is találunk 1-2 udvart, ahol megtalálható.

3. Veszélyeztető tényezők

A sárga sásliliom természetes popupációit veszélyeztető tényezők:

• kaszálórétek felhagyása miatt bekövetkező beerdősülés
• lakosság általi gyűjtés
• invazív fajok terjedése (pl. akác)

4. A kutatási program

4.1. A kutatási program lépései

A kutatásunk során a célterületeken felkeresett virágoskertekből átültetett sásliliom töveket ültetnék parkunkba, ahol vizsgálnák, hogy a populáció genetikai diverzitása milyen a természetes populációkhoz képest. A populáció ivaros szaporodással magot termelne, amelyet egy elkülönített területen elvetve egy másodlagos populációt hoznánk létre, amelynek szintén összehasonlítanánk a genetikai diverzitását az első populációéval és a természetes populációéval.

1. Virágoskertek felkeresése és sárga sásliliom tövek gyűjtése és átültetése a kezelésünk alatt álló területre
2. A létrehozott elsődleges populáció genetikai diverzitásának és tulajdonságainak felmérése
3. Másodlagos populáció telepítése az elsődleges populáció magról történő szaporításával
4. A másodlagos populáció genetikai diverzitásának és tulajdonságainak felmérése
5. A természetes populációk genetikai diverzitásának és tulajdonságainak felmérése
6. A kutatási eredmények kiértékelése
7. Az elsődleges és másodlagos populációk megőrzése
8. Visszatelepítés természetközeli helyekre

4.2. A gyűjtési területek kijelölése

A területek kijelölésének legfontosabb szempontja, hogy olyan helyen legyenek, ahol a környéken voltak/vannak olyan élőhelyek, ahol éltek/élnek természetes sárga sásliliom populációk. A másik szempont a földrajzi távolság. A következő területeket jelöltük ki:

1. Őrség
2. Belső-somogy
3. Nagybakónak térsége

4.3. A gyűjtési helyek

Kizárólag olyan belterületi virágoskertekből gyűjtünk töveket, amelyek nem határosak természetes élőhellyel, mivel a kutatásunk lényegi eleme, hogy mesterséges környezetből származó tövekből építünk populációt, biztosítva a természetes élőhelyek sértetlenségét.

Gyűjtési területek

4.4. Gyűjtés

A sárga sásliliom tövek virágoskertekből történő gyűjtésének ideje: 2021.05.20 – 2021.06.20.

A tövek gyűjtését a virágzás idejére kell időzíteni, mivel a sárga sásliliom azonosításához szükséges a virágzat. A tövek gyűjtését úgy végezzük, hogy a virágoskertben található tőcsomónak kb. 20%-át földlabdával együtt kiemeljük, ezzel biztosítjuk, hogy az alany tovább éljen. Az ültetést iszapolással végezzük, és öntözéssel gondoskodunk a bőséges vízellátásról, amíg regenerálódnak a gyökerek.

Az átültetés sikerességét biztosító tényezők:

• a rizómás növények jól viselik az átültetést az év bármely szakaszában
• az átültetés földlabdával történik
• a célterület (1. célterület) félárnyékos
• ültetés után 2 hétig rendszeres öntözés 2-3 naponta
• a levelek visszavágásával csökkenthető a növény vízvesztesége és serkenthető a gyökérzet regenerálódása

4.5. A populáció molekuláris genetikai vizsgálata

Szükség lesz az általunk gyűjtött és a természetes élőhelyen található sárga sásliliom egyedek molekuláris genetikai összehasonlítására, ami alapján kiderül, hogy mekkora köztük a távolság.

4.6. A populáció genetikai diverzitásának meghatározása

A genetikai diverzitás meghatározható:

1. megfelelő anyagi forrás esetén genetikai vizsgálattal
2. közvetve az egyedek külső tulajdonságainak mérésével, az eloszlás statisztikai elemzésével mint pl.:
   • virágok mérete
   • virágok száma a száron
   • a bimbó kinyílásának időpontja
   • egy virág nyílásának időbeli hossza
   • virág színárnyalata
   • porzó színárnyalata
   • virágzás kezdete
   • virágzás itőbeli hossza
   • levélszélesség
   • levélhossz
   • levél színárnyalata

4.7. Visszatelepítés

Amennyiben az eredmények lehetővé teszik, természetvédelmi szakértő bevonásával megvizsgáljuk a 2. populációban található, sikeresen szaporított egyedek egy részének kitelepítését természetes élőhelyekre, és ehhez külön tervet készítünk, illetve külön engedélyt kérünk az illetékes hatóságoktól.

5. Irodalomjegyzék

[1] T. K. Lim, 2014, Edible Medicinal and Non Medicinal Plants, Hemerocallis lilioasphodelus

[2] Dr. Jürg Plodeck, Hemerocallis Species Evolution, published by The British HOSTA and HEMEROCALLIS Society in:
Bulletin 2016, 2016, p. 34-53

[3] Magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja

[4] Wikipedia.org

[5] Irányelvek a füves területek természetvédelmi szempontú kezelésékez, TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 1997.

[6] Kleinhappel Miklós, Megnéztük a sárgaliliomos rétet, és nem tudtunk betelni vele, ELTE Savaria Egyetemi Központ, sek.elte.hu

[7] VAOL - Két év alatt jelentősen javult a Nárai határában húzódó védett terület állapota, 2020. 06. 07.