Történt egyszer, hogy Tüskés, Völgyerdő postai kézbesítője különleges megbízatást kapott. Levelet kellett vinnie Györgynek, a bölcs gyöngybagolynak. Ez igen fontos feladat volt, hisz ő volt az erdő mindentudó kapitánya, az ott lakó állatok királyként tisztelték.
Mivel Tüskés lelkiismeretes levélhordó volt, nagy gondossággal járt el a feladat teljesítése közben. Biztonságba helyezte a küldeményt a kabátja belső zsebébe, és felpattant a kis piros biciklijére. – Irány Bakóodú! – kiáltott vidáman. A megszokott erdei ösvényen haladt, ami a patak felé vezetett. Fütyörészve tekerte a bringát, amikor hirtelen fékezésre kényszerült. Bella néni, az erdei béka asszonyság ugrott elé.
– Ejnye, Belluska! Óvatosan! Fontos küldeményt szállítok! – ripakodott a békára Tüskés.
– Ne haragudj, édes fiam! Épp most lett kész a gilisztás spagetti. Megkínálnálak, tudom, hogy szereted.
– Nem érek rá, Bella néni! Küldetésem van! György királynak viszek egy levelet. – ezzel kivette a zsebéből az irományt és büszkén meglobogtatta. Ám ekkor felélénkült a szél, és kicsavarta a borítékot a postás kezéből. Felröppent magasra, majd onnan belepottyant a patak vizébe. A kis süni keserves sírásban tört ki. Nagyon elszontyolodott, hiszen ő megbízható postás hírében állt.
– Jaj, leszek most bajban! – sírdogált a sünike. Minden aggodalma ellenére a király elé járult, üres kézzel, és őszintén elmesélte az eseményeket.
– Nahát, Tüskés! Ezt igazán nem gondoltam volna rólad! Miért nem ügyeltél jobban? – sivított a madár. – Megleckéztetlek, hátha tanulsz az esetből! Ki kell állnod három próbát! Ha elbuksz, fel kell vennem egy másik postást. Igyekezz hát visszaszerezni a bizalmam! – hozta meg az ítéletet a király.
Tüskés nagyon elkeseredett, és rettentően szégyellte magát. Nem volt kérdés, hogy meghajol a király akarata előtt. Mindenáron be akarta bizonyítani, hogy ő a legrátermettebb postai alkalmazott a vidéken.
Az első próba az odú előtti tisztáson volt, ahol nagy halomban állt a sok lehullott falevél.
– Lábatlan, a gyík és Dóra, a darázspók elrejtett a kupacban három szem gesztenyét. Meg kell találnod mindhármat, amíg delet üt az óra! – hirdette ki az első próbát a bagoly. Süni barátunk kicsit megtorpant, nagyon éhes volt már. Csak tíz perc volt délig, viszont a nagy izgatottságában elfelejtett reggelizni, és Bella néni ebédmeghívását is visszautasította. Az elszánt sündisznó elhessegette a zavaró gondolatokat és belevetette magát az óriási kupacba. Két gesztenye hamar meglett, de a harmadikat csak az utolsó pillanatban találta meg. A nagy kakukkos óra harmadikat ütötte, amikor a kis sün előbukkant hátán az utolsó gesztenyével.
– Jól van, ez nem volt nehéz! – gondolta a sünike. De máris jött a második forduló. Népes szurkolótábor gyűlt össze a patakparton. Eljött az erdő apraja-nagyja, hogy biztassa Tüskést. Mindenki szerette őt, hisz igazán jóravaló postai levél- és csomagkézbesítő volt. Ott volt Bella, az erdei béka, és Hétpettyes Katica a családjával. Csuszka Gerébbel, az öreg gébiccsel jött. Utoljára Zöldi, a gyík is megérkezett.
– Egy kis figyelmet kérek! – köszörülte meg a torkát a gyöngygagoly. – Íme a második próba! Át kell jutnod a túlpartra! De vigyázz, hogy száraz maradj! – hirdette ki a feladatot György király. Síri csend lett. Mindenki a zúgó vízre meredt. – De hát ez lehetetlen, Tüskés nem tud repülni! – reklamált Geréb, de a bagoly nem engedett. Tüskés elfogadta a kihívást, és gondolkodni kezdett. Körbejárta a helyszínt, nézte a patak vidáman hömpölygő vizét, aztán felkiáltott.
– Megvan! A folyócska fentebbi szakaszán, nem messze innen, nagy kövek vannak a vízben. A sziklákon át tudok kelni és a víz is sekélyebb, mint itt. Garantálom, hogy nem leszek vizes! – kurjantotta örömében a sün. György király elégedetten mosolygott az orra alatt. Tüskés sikeresen teljesítette ezt a próbát is. Mindenki ujjongva ünnepelte a kis állatot.
– Még nincs vége! Utoljára egy feladványt kapsz. – közölte György.
Ereiben nem kering vér,
Mikor sárgul, viszi a szél,
De ha papír, postás hozza,
Hogy kis ládádba bedobja.
Mi az?
A válasz egyértelmű volt a kis postás barátunk számára. Hisz erről szólt az egész nap. Levél.
Tüskés ebben a pillanatban megértette, hogy a királyt jószándék vezérelte és egyáltalán nem haragudott rá. Egyszerűen fel akarta hívni a figyelmét arra, hogy mindig a legnagyobb odafigyeléssel lássa el munkáját, hisz minden levél fontos, mert várja valaki.
György király természetesen állta a szavát és visszahelyezte hivatalába a sündisznót, aki ezentúl még körültekintőbb lett. Elhivatottságának híre ment Vögyerdőn túl is. A rendíthetetlen postás még ma is hordja a leveleket. Ne lepődj meg, ha te is kapsz tőle egyet!
A mese második helyezést ért el a 2024. telén megrendezett meseíró versenyünkön.